Ha egy új nemzedék akar betörni a szakmába, az bizony nem megy veszteségek nélkül. Most nem is a félbetört vagy abbamaradt pályákra gondolok (bőven van belőlük), hanem a korábbi kaputartó sarokvasak elkopására. Az egykori bálványok, persze, nem dőlnek le, csak ingataggá válik a talapzatuk. A példám most a Magyar szépség lesz. A szerzője ugyanis mintha nem lenne ugyanaz, mint a Megáll az időé. De miért is kellene mindig ugyanazt a gittet rágni? Nemcsak a politikában lehet valami más. Sőt, a kultúrában még inkább lehet, sőt kívánatos. Feltehetőleg Gothár Péter is így gondolta, mert a Magyar szépség merész és tudatos koppintás. Ha ezen a Magyarországon szokatlan svédcsavaron túltesszük magunkat, akkor jó filmet látunk. Természetesen lehet töprengni azon, hogy a film készítésének időpontjában egy-két évvel a hatodik x előtt álló magyar rendező vajon miért tartotta fontosnak az 1965-ben született, és a forgatás idején 34 éves Sam Mendes első játékfilmjének utánzását. Kár rágódni rajta, mert a mi rendezőnk ezt bátran megtehette. Az eredmény őt igazolta. A szépség magyar verziója invenciózusabb, mint az eredeti. Ami talán nem is olyan nagy dicséret, hiszen amikor Gothár Péter 34 éves volt, akkor már zsebében tudhatta az Ajándék ez a nap (1979) és a Megáll az idő (1981) szinte felülmúlhatatlan sikerét.

Udvaros Dorottya és Máté Gábor, a Magyar szépség két főszereplője