Szirtes András barátomnak írtam a mellékelt levelet, ami esetleg másnak is tanulságos lehet. A levélben a hivatkozott Szirtes András-film a Youtube-on megtekinthető. https://www.youtube.com/watch?v=zG-tys5Z1wc&feature=em-upload_owner Látható sok rendező, élők és holtak, valamint Aczél elvtárs, aki a minap lett volna százéves, ha megéli.
Kedves Andris!
Jól látom, hogy a filmgyári ünnepség elmaradt meghívója miatt némileg megbántott vagy? Az általam, az érintettség okán, többször is látott szellemes 1980-as pécsi filmszemlei filmedet nyilván ezért tetted fel. Fölösleges azonban izgatni magadat, én ott voltam, és elmondom mit láttam. Olyan alternatív valóságot, amit ritkán él át az ember. Ezt a virtuális valóságot jól adják vissza a különböző papír és nem papíralapú hírforrások. Közülük kiemelném a Blikket, ami egészen öntudatlanul hangsúlyozza a lényeget: http://www.blikk.hu/.../kozos-munkaba-fognak.../z3qzj99
A lényeg ugyanis a rongyrázás volt, és a Magyar Nemzeti Filmalap fényezése. Hogy efelől ne legyen kétségünk, az ünnepséget Vajna és kedves barátnőnk, az alap vezérigazgatója, Havas Ági nyitotta meg. Olyanok, akiknek csak tulajdonosi közük van a jelenlegi Mafilmhez, míg ahhoz a Mafilmhez, amely neked is Mafilm volt, természetesen semmi közük nincs.
Ezt a talmi csillogást a Mafilm egykori emberei tudomásul vették, és örültek nagyon, hogy a feldíszített gyárudvaron és a műteremben újra láthatták egymást. Megfogyva és többé-kevésbé megtörve is. Ámbátor nem rájuk volt alapozva a meghívottak serege, hanem a celebekre. S ki a celeb ma a filmgyártás egén? Kétségtelenül a színész, pláne ha mutatós, akiknek a létszáma alaposan felülreprezentált volt a valamikori filmgyári alkalmazottakkal szemben. Mindegy, ők örültek, és örömük őszinteségét egy pillanatig sem vonom kétségbe.
Mielőtt megkezdődött volna a lakoma, a tisztelt egybegyűlteknek hosszú kultúrműsort kellett végigélvezniük. Úttörők helyett gyerekkórus lépet fel, a filmzenét egy Hot Jazz Band képviselte, amelynek annyi köze volt a Mafilm zeneteremben felvett zenékhez, mint nekem a bíborosi baréthez. Végül lelkes főiskolások Sándor Pali filmjére emlékezve, előadták az Egyedül nem megy című mozgásszínházi számukat. Lehet, hogy jó volt, de én kissé kínos erőlködésnek láttam.
