Amerikából jöttem, mesterségem címere…

Fonyó Gergely (1966) kikerülte a magyar filmművészeti egyetemet, hiszen a rendszerváltás után áttette székhelyét a filmesek Mekkájába, azaz Los Angelesbe. Ott, főleg gyakorlat révén, szerzett magának annyi önbizalmat, hogy fellépjen rendezőként. Az ő első filmje, a Kelj fel Jancsi (1999) még Amerikában készült, minimális költségvetésből, egyszerű külsőségek mellett tizenkét forgatási nap alatt. A siker Magyarországon minden nehézségért kárpótlást nyújtott. Az ezredfordulós filmszemlén a Glamourral megosztott fődíjat kapott. A film koncepcióját a rendező, némileg Marshall McLuhan-i zsargonban (vö. The Medium is the Message), egy interjúban így fejezte ki: „A Kelj fel Jancsi történetének nincs üzenete, maga a történet az üzenet.” Ugyanitt még hozzátette általánosítva: „Engem továbbra is a történet érdekel, az elmesélhető történet, amit úgy kell előadni, hogy arra a másfél órára, amíg a film tart, valóban lekösse az embereket. Szerintem ez egyáltalán nem olyan könnyű feladat, mint amilyennek első hallásra tűnik. Kell hozzá először is egy profi módon, tehetséggel, szaktudással és hozzáértéssel megírt történet, aminek közepe, lelke van, olyasvalami, ami mindenki számára érthető. (Margitházi Beja, riporter: A történet az üzenet. Beszélgetés Fonyó Gergellyel. Filmtett, 2000. november 15.) Szép elhatározás, ilyen kézenfekvő módon esztétizál az ember, ha már egy évvel túl van a krisztusi koron

Ha egy új nemzedék akar betörni a szakmába, az bizony nem megy veszteségek nélkül. Most nem is a félbetört vagy abbamaradt pályákra gondolok (bőven van belőlük), hanem a korábbi kaputartó sarokvasak elkopására. Az egykori bálványok, persze, nem dőlnek le, csak ingataggá válik a talapzatuk. A példám most a Magyar szépség lesz. A szerzője ugyanis mintha nem lenne ugyanaz, mint a Megáll az időé. De miért is kellene mindig ugyanazt a gittet rágni? Nemcsak a politikában lehet valami más. Sőt, a kultúrában még inkább lehet, sőt kívánatos. Feltehetőleg Gothár Péter is így gondolta, mert a Magyar szépség merész és tudatos koppintás. Ha ezen a Magyarországon szokatlan svédcsavaron túltesszük magunkat, akkor jó filmet látunk. Természetesen lehet töprengni azon, hogy a film készítésének időpontjában egy-két évvel a hatodik x előtt álló magyar rendező vajon miért tartotta fontosnak az 1965-ben született, és a forgatás idején 34 éves Sam Mendes első játékfilmjének utánzását. Kár rágódni rajta, mert a mi rendezőnk ezt bátran megtehette. Az eredmény őt igazolta. A szépség magyar verziója invenciózusabb, mint az eredeti. Ami talán nem is olyan nagy dicséret, hiszen amikor Gothár Péter 34 éves volt, akkor már zsebében tudhatta az Ajándék ez a nap (1979) és a Megáll az idő (1981) szinte felülmúlhatatlan sikerét.

Udvaros Dorottya és Máté Gábor, a Magyar szépség két főszereplője