„Megfilmesítés”?

Csak a tiszta filmszerűség apostolai – akik már a hangos film megjelenésekor is zsákutcáról értekeztek – tartják úgy, hogy a filmek irodalmi anyagának minden esetben eredetinek kell lennie. A „megfilmesítés” ugyanis nem más, mint üzleti fogás. A már egyszer sikert aratott, de legalábbis ismertségre szert tett irodalmi anyag filmes átirata ugyanis szükségképpen csupaszítás. Ami különösen akkor igaz, ha a film az irodalmi anyagból csak a sztorit emeli ki, lévén az fordulatos, bizarr vagy ellenkezőleg, szívtipró, vagyis könnyen felfogható. A keményen fogalmazó esztéták hivatkozni szoktak arra a filmtörténeti tényre is, hogy a filmkészítés hajnalán az irodalmat a mozi aranybányának tekintette, természetesen a sztorik aranybányájának. Ugyanakkor a nagy rendezők Chaplintől Griffith-en át Stroheimig éppen azzal emelkedtek ki az átlagból, hogy felfedezték, a film szelleme (ezt Balázs Béla állította) egészen más, mint az irodalomé. A film bemutatás, az irodalom leírás, persze, sajátosan „pontatlan” leírás, hiszen a legfőbb eszköze a nyelv, amely sohasem lehet teljes, ugyanakkor például az utalások révén, mindig van „sorok közötti” értelmezési tartománya is.

 Colentina (Molnár Piroska) és Natalia (Stefania Rivi) csodálatosan buja kettőse

A fiatalok helyfoglalása a magyar filmszakma elmúlt másfél évtizedében nem jelentette azt, hogy a régen beérkezettek kiszorultak volna belőle. Volt igény rájuk is. A nézők például várták, hogy az egyébként a nyilvánosság előtt sokszor megjelenő Sándor Pál is filmmel jelentkezzen. A régi idők focija (1973) ugyanis az akkor még mindössze harmincnégy éves rendezőt felvétette a halhatatlanok szűk körű klubjába. Senki sem akarta elhinni, hogy egy három évtizedet átívelő pálya 1988-ban a Miss. Arizonával lezárult. Pedig nem volt mese. Sándor Pál letette a lantot. Hadd pengessék mások. Igaz, nagy rábeszélésre 1995-ben a három epizódból álló Szeressük egymást, gyerekekhez a saját részét is elkészítette Ég a város, ég a ház is címen. Természetesen nagy vonzerőt jelentett, hogy a másik két epizódot Jancsó Miklós és Makk Károly készítette. Mondhatni, jó volt a társaság, amelyet Rózsa János hozott össze. Az Ég a város, ég a ház is azonban nem tartozott a Nagy Dobások közé. Báron György is lepontozta, pedig soha semmi baja nem volt Sándor Pállal. Most is mindössze a lemerevedett izmokat emlegette: „A nyitódarab, Sándor Pál filmnovellája, az Ég a város, ég a ház is a legnagyobbat markoló, s – ezért – a legzavarbaejtőbb. Hosszú évek óta vár – várunk – a nagy visszatérésre, aligha csodálható, hogy görcsben a lemerevedett izmok.” (Filmvilág, 1996. 2. sz.)

"Szellemekkel suttogó” (Kállai Ferenc, Garas Dezső és Sándor Pál)