„Megfilmesítés”?

Csak a tiszta filmszerűség apostolai – akik már a hangos film megjelenésekor is zsákutcáról értekeztek – tartják úgy, hogy a filmek irodalmi anyagának minden esetben eredetinek kell lennie. A „megfilmesítés” ugyanis nem más, mint üzleti fogás. A már egyszer sikert aratott, de legalábbis ismertségre szert tett irodalmi anyag filmes átirata ugyanis szükségképpen csupaszítás. Ami különösen akkor igaz, ha a film az irodalmi anyagból csak a sztorit emeli ki, lévén az fordulatos, bizarr vagy ellenkezőleg, szívtipró, vagyis könnyen felfogható. A keményen fogalmazó esztéták hivatkozni szoktak arra a filmtörténeti tényre is, hogy a filmkészítés hajnalán az irodalmat a mozi aranybányának tekintette, természetesen a sztorik aranybányájának. Ugyanakkor a nagy rendezők Chaplintől Griffith-en át Stroheimig éppen azzal emelkedtek ki az átlagból, hogy felfedezték, a film szelleme (ezt Balázs Béla állította) egészen más, mint az irodalomé. A film bemutatás, az irodalom leírás, persze, sajátosan „pontatlan” leírás, hiszen a legfőbb eszköze a nyelv, amely sohasem lehet teljes, ugyanakkor például az utalások révén, mindig van „sorok közötti” értelmezési tartománya is.

 Colentina (Molnár Piroska) és Natalia (Stefania Rivi) csodálatosan buja kettőse