Esztétának lenni nem annyit jelent, hogy mindig komolyak vagyunk, mint egy vakbélgyulladás. Vannak üres órák, napok, amikor esik az eső, és a legjobb, ha fedél alatt vagyunk például egy moziban. Az Európa Expressz már csak azért is érdekelt, mert az első magyar akció kriminek hirdették, ami nem csekély önbizalomról árulkodik, másfelől a rendező, Horváth Csaba tökéletesen ismeretlen volt számomra (össze nem tévesztendő a két évtizeddel idősebb Horváth Csaba koreográfussal, pláne nem a politikussal), és előzetesen csak annyit sikerült megtudni róla, hogy a színésznő Bánfalvy Áginak 1971-ben született férje, és a filmes előélete, ha volt egyáltalán, nem a nyilvánosság előtt zajlott. Hátha ő a csiszolatlan gyémánt…

Mindent összevéve, a kapitalista magyar film helykeresésébe még egy ilyen kaland is beleférhet. Csalódás kizárva, hiszen nincsenek várakozások, legfeljebb csodálkozom azon, hogy egy színházban asszisztensként nem is olyan rég, azaz 1990-ben debütáló fiatalember össze tudta kaparni a film leforgatásához szükséges zsetonmennyiséget. Ami dicséri a producer-forgatókönyvíró Dora Györgyöt is, és az sem feltétlenül baj, hogy hiányzik a gazdag filmes előélet, hiszen a legenda szerint Amerikában cipőtisztítókból is lettek milliomosok. A másik meglepetést az okozta, hogy a rendező jó erökből álló csapatot gyűjtött össze, hiszen a plakáton húzónevekként a magyar színház és film három fiatal tehetségét, Stohl Andrást, Kamarás Ivánt és természetesen Dobó Katát lehetett olvasni. Közös bennük, hogy a bulvársajtó már celebként tartja számon őket.

A rettenthetetlen revolveres hősnő, Papp alezredes lánya ukrán akcentussal (Dobó Kata)

A mű végül a várakozásomnak, azaz a várakozás hiányának, megfelelt. A szerzők sok akciófilmet láttak, és törekedtek arra, hogy a zsánernek maximálisan megfeleljenek. Ugyan minek is kell megfelelni? 

 1. Az akciófilm filozófiájának – amit a 007-es ügynök filmjei oly világosan megfogalmaznak – ölni az ügy érdekében szabad. Ez ugyan ellentétes a hétköznapi élet etikájával, de a néző feltehetőleg azért kedveli az akciófilmeket, mert ezzel veszélyek nélkül kiélheti személyisége sötét oldalát. 

2. Legyen ellentét a rendőrség és az esetet megoldó hős (hősök) között legyen ellentét. Kedvelt fogás, hogy a testületben áruló van..

3. A megoldandó ügyben az ellenfél vegye fel a harcot hőseinkkel okosságban és izomerőben egyaránt. Az egyenlőnek látszó harc érdekében nem árt, ha a hős csapdába esik, és jól megverik.

4. A tét legyen nagy. Emberi életek sokaságától a Föld elpusztításáig bármi, mivel egy szimpla áruházi tolvajlás leleplezése akciófilmben sohasem fog a nézőtéren megrendülést okozni. Persze a tétet a divat is befolyásolja, korfüggő, hogy mikor mi kerül előtérbe, gyémánt, atombomba, drog, katonai titok stb.

5. A megoldás legyen váratlan, de kézenfekvő, amint azt a krimi nagyasszonya, Agatha Christie milliószor megírta. Sajnos azt nem várhatjuk el az akciófilmtől, hogy olyan realista szociómiliőt is bemutasson, amelyet Dashiell Hammett a folyamatos akciózás közben sem mulasztott el (lásd Véres aratás).

 6. A zsánert kötőelemként mindig átszínezi a melodráma, amely természetesen a hősünk (hőseink) oldalán hatásos, valamint a műfaji film e neméből nem hiányozhatnak a vígjátéki elemek sem, amelyeket kretén szereplők, rosszul sikerült akciók, de minimum a szóviccek szállítanak az ültőhelyükben esetleg tikkadó nézőknek.

 7. Végül a legfontosabb: akciófilmhez az fogjon, akinek a rendelkezésére áll a professzionális és kreatív alkotógárda. Érthető, e zsánerben a látvány önálló életet él. A hihetetlent (például halomra lőnek embereket vagy késsel metszenek el ártatlan nyakakat) hihetővé kell tenni, mert ez a zsáner, ami egyébként a mese egyik alfaja, valaha a realista filmből nőtt ki, és ezt az eredetet ma is büszkén vállalja.

Mit mutat ezzel szemben az Európa expressz? Kevés erőfeszítést, hogy a fenti hét pontnak megfeleljen. Túlteng: a verbális küzdelem két jó színész, Szilágyi Tibor és Rajhona Ádám között folyik, akik hozzák megszokott formájukat, de nem az itteni teljesítményük miatt szeretjük őket. A vidámságra elég okot ad, hogy az ellenfél, az ukrán maffiafőnök és teljes bandája idióta, de nem a mulatság kedvéért, hanem hogy hihető legyen a nagy átverés. A leginkább ukrán jégkorongozókra hasonlító Zavarov (Rátóti Zoltán), aki a Tretyakov képtár ikonjaival teletömött aktatáskát vinne Bécsbe, a fikció szerint először teszi ki a lábát a nagy Szovjetunióból, és ezért föl sem tűnik neki, hogy a vonat (mert vonattal megy Bécsbe), visszafordult, és a Westbanhofra átkozmetikázott Nyugati pályaudvarra érkezik. Ehhez persze az is kell, hogy a filmben többször leszögezzék, Magyarország olyan, mint Ausztria. Bárcsak!

A film azonban a legmagasabb küszöbben botlik el, ez a kivitel és a dramaturgia közös küszöbe. Sajnos a speciális effektek előállítói nincsenek a helyzet magaslatán, a vér nem folyik, a lövések hatástalanok, mivel az elektromos gyújtású patronok rosszul vannak fölragasztva. Továbbá a megoldást a film közepén „bemondják”, és azt, ugye, a legnaivabb néző sem gondolja, hogy a mi fiaink csődöt mondhatnak. Elismerem, hogy a James Bond filmekben sem az a tét, hogy vajon a 007-es ügynök alulmarad-e vagy győz, hanem a személyéhez kötött folyamat. Itt a folyamat a rendezőhöz kötődik, akinek épp elég gondja akadt a társulat játékának összecsiszolásával, továbbá azzal a keserves fölismeréssel, hogy egy valódi vonatbelső a legkevésbé sem alkalmas helyszín összefüggő jelenetek megkomponálására. Mintha Horváth Csaba, aki mégsem csiszolatlan gyémánt, nem vette volna figyelembe Alfred Hitchcock Londoni randevújának közismert tanulságát: a vonatbelső akkor jól bejátszható helyszín, ha a pullmankocsikat hosszában és keresztben, mikor hogy, félbevágjuk. 

Végeredményben az Európai expressz nem lett az alkotók nagy dobása. Horváth Csaba már nem Bánfalvy Ágnes férje. (A hírt ugyan honnan tudhatnám máshonnan, mint a Blikkből? Bár a Bors azt állítja, hogy  az időleges kisiklás után a házasság helyreállt. Kinek higgyek?) Ez volt róla a legfontosabb híruk (2013.február 1.) A rendezőről azonban kevesebb a híradás. Egy tévés krimisorozatban, amelyet 2000-ben  forgatott, de csak 2002-ben Rendőrsztori címen mutattak be, próbálkozott újra a műfajjal. Ráadásul a hat részesre tervezett széria az Európa expressznek a mellékhajtása (spin-off) volt. Dora György sem szárnyalt. A Szőke kóla (2005) aligha javította renoméját, pedig abban még Majka is szerepelt. Egy igen nehezen bemutatott film is fűződik Dora György nevéhez. A ZooKids - Mentsük meg az állatkertet! (rendező : Trömböczky Péter), amely az elmúlt két évtizedben nem egyedüliként,  úgy futotta a maratoni távot, hogy közben még folyókon is át kellett úszni. Ami a szerény végeredmény felől nézve, persze, nem mentség.