A magyar film: végtelen történet

77 magyar film

77 magyar film


Konyec – Az utolsó csekk a pohárban, Rohonyi Gábor filmje

Mesterlegény munkája

2015. június 18. - Marx József

 Betöltetlen hely

 

Van a magyar filméletben, noha egyébként nagy a zsúfoltság, egy betöltetlen hely, nevezetesen Keleti Mártoné. Régóta betöltetlen, hiszen a Mester 1973-ban halt meg hatvannyolc éves korában. Mondhatni Molière módjára, hiszen dolgozott, forgatta a Csínom Palkó című kosztümös kalandfilmjét, amelyet azután asszisztense (hadd említsem meg a nevét, a nagyszerű kolléga, Mészáros Gyula) fejezett be. Noha Keleti Mártont többször is ki akarták akolbólítani az általa elfoglalt helyről (például legkorábban és jó hatásfokkal, a zsidótörvényekkel), de nem tudták. 1937 és 1973 között ő készítette a legtöbb magyar filmet; annyit, amennyit mai magyar rendező – megjósolható – sohasem fog. Természetesen életében és halála után is voltak, akik megpróbáltak az új Keleti Mártonná válni. De nem sikerült. Figyelmen kívül hagyták, amit a Mester tudott: filmet csinálni az ő közönségének. Nem bele a vakvilágba, hanem azoknak a nagyon érzelmes embereknek, akiket sohasem lehetett rávenni, hogy önként dalolják – noha dalolták – az egymást követő rendszerek munkára vagy harcra serkentő indulóját.

konyec.jpg

 

A három főszereplő: Emil (Keres Emil), Hédi (Földi Teri) és az a „átkosból” egy luxus Csajka

 

Tovább

Kontroll, Antal Nimród filmje

Egy film, amelyet többször kell megnézni

 

Kontroll reloaded 

 

 A DVD kitűnő találmány. Valaha egy öt évvel korábban bemutatott film már Csipkerózsika álmát aludta, és legfeljebb arra várthatott, hogy egy-egy másod- vagy harmadosztályú kereskedelmi vagy kábeltévé csókja egyetlen adás erejéig felébreszti, aztán marad az álom, hiszen bekerülni az élő klasszikusok közé – bármilyen nagy reklámot fejtettek ki a bemutató idején a film mellett – ezer filmből esetleg egy tud. A DVD azonban olyan, mint a könyv. Lehet belőle könyvtárat építeni. Megfelelő hangoltság esetén bármikor elővehető, mint például a Kontroll, amelyről ma már alig esik szó, holott a 2003-as filmszemlén, a nemzedéki áttörés kétségbe vonhatatlan jeleként, mondhatni, csak róla beszéltek, és a lelkesedés kitartott 2004-ben is, amikor az Oscar-díjra nevező magyarbizottság ezt a filmet ajánlotta versenyeztetni a legjobb külföldi film kategóriájában. A legjobb ötbe azonban már nem fért be. Hogy miért nem? Kézenfekvő. Az Oscart, szeretjük, vagy nem szeretjük, nem futsal. Nagypálya. Erős volt a mezőny. A svédek a Sa som i himmelent adták (Hétköznapi mennyország, rendező: Kay Pollak). A franciák versenyfilmje a Les Choristes (A kóristák, rendező: Christophe Barratier ) volt. A németek von aus Haus a Der Unterganggal borítottak (A Bukás – Hitler Utolsó Napjai, rendező: Oliver Hirschbiegel). Afrikát a dél-afrikai Yesterday (Tegnap, rendező: Darell James Roodt) képviselte. A nyertes végül a spanyol Mar Adentro (A Belső Tenger, rendező: Alejandro Amenábar) lett. Egy extrém lélektani film, amely nem mellesleg, a négy nagy fesztivál egyikén, Velencében is díjazott lett. (A rendező korábbi filmjei is emlékezetesek voltak.) Mint látható, a trend egyszerű: legyen a külföldiek között művészi (nem azonos a szó szerinti művészettel), továbbá mérsékelten botrányos, politikailag korrekt, szórakoztató és feltétlenül legyen valahonnan a távoli világból. Egy ilyen ötösbe naivitás lenne azt hinni, hogy egy magyar (Hollywoodból nézve nem is magyar) elsőfilmes rendező nem elég egzotikus filmje beleférhet, bár harmad-, negyedosztályú fesztiválokon jól szerepelt.

04.jpg

Lecsó (Badár Sándor), Tibi (Nagy Zsolt), Professzor (Mucsi Zoltán) és a főszereplő Bulcsú (Csányi Sándor) gondoktól vagy gondolatoktól sújtva 

Tovább
süti beállítások módosítása