Betöltetlen hely
Van a magyar filméletben, noha egyébként nagy a zsúfoltság, egy betöltetlen hely, nevezetesen Keleti Mártoné. Régóta betöltetlen, hiszen a Mester 1973-ban halt meg hatvannyolc éves korában. Mondhatni Molière módjára, hiszen dolgozott, forgatta a Csínom Palkó című kosztümös kalandfilmjét, amelyet azután asszisztense (hadd említsem meg a nevét, a nagyszerű kolléga, Mészáros Gyula) fejezett be. Noha Keleti Mártont többször is ki akarták akolbólítani az általa elfoglalt helyről (például legkorábban és jó hatásfokkal, a zsidótörvényekkel), de nem tudták. 1937 és 1973 között ő készítette a legtöbb magyar filmet; annyit, amennyit mai magyar rendező – megjósolható – sohasem fog. Természetesen életében és halála után is voltak, akik megpróbáltak az új Keleti Mártonná válni. De nem sikerült. Figyelmen kívül hagyták, amit a Mester tudott: filmet csinálni az ő közönségének. Nem bele a vakvilágba, hanem azoknak a nagyon érzelmes embereknek, akiket sohasem lehetett rávenni, hogy önként dalolják – noha dalolták – az egymást követő rendszerek munkára vagy harcra serkentő indulóját.
A három főszereplő: Emil (Keres Emil), Hédi (Földi Teri) és az a „átkosból” egy luxus Csajka
