Mi az amatőr?

A „Buharov testvérek”, valójában Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor amatőrök, ami a mi perfekcionista világunkban már önmagában nagy élmény. Hogy ezt megértsük, az amatőrt eredeti értelmében kell használni. Nem a pancser vagy olcsó János szinonimájaként, hanem a szeretni szóból eredetezve. Az amatőr a művészetben jelentős tényező, hiszen – hogy három szicíliai írót említsek, Giovanni Verga és Luigi Pirandello profi volt, de a 20. század egyik legjelentősebb regényét, A párducot, azt egy polgári körülmények között élő herceg, Giuseppe Tommasi di Lampedusa alkotta meg. Nem volt főhivatású író, de nélküle sokkal szegényebb lenne az olasz irodalom.

Persze, a film az más. Az úr ír, és legfeljebb a papír fogy, és a toll kopik (vagy a kettő mechanikus kombinációja). A film azonban nem magányos mulatság. Hiába lenne valaki egy személyben forgatókönyvíró, operatőr és rendező, stáb nélkül nincs eredmény. De ha a stáb kalákában vállalná is a munkát, a technika drága. Jó hír azonban az, hogy ma már – a digitális technika korában – akár „okos” mobillal is lehet mozgóképet készíteni, nem csak drága kamerával. És akinek van egy jó készüléke, csinál is filmet. Hiszen frappáns szoftverekkel lehet editálni, hangosítani stb., akárcsak a „nagyok”. Aztán jön a keserű ébredés. Megtanulhatom, hogy mozgóképet csak fekvő hasábbal lehet előállítani, de az már igen fárasztó, hogy a kéz nem mozoghat, hiszen a legkisebb reszketésre is bántóan fog ugrálni a kép, a képhatár és az élesség gondjairól nem is szólva. Ugyanakkor van a kísérletezgetésnek egy nagy tanulsága is: a filmkészítés tehetsége alapfokon mesterség is.

Fekve meditáló emberek, akik Tomitól (Pető Tamás), a Halottlátótól, a Jóstól várják a megváltást, mert megváltás kell. A kép bal felső sarkában ott áll Egon (Horváth László) kerekes széke is