Janisch Attila az Árnyék a havon (1991) és a megosztott fődíjas Hosszú alkony (1997) után honunkban végleg „befutott”. A 2004-es szemlén a Másnap című filmje tarolt, hiszen a mű a fődíj mellé megkapta a legjobb operatőrnek (Medvigy Gábor), a legjobb férfi főszereplőnek (Gáspár Tibor) és a legjobb női mellékszereplőnek (Lázár Kati) járó elismerést is. Ami, persze, mindössze csak annyit jelent, hogy nagyobb figyelemmel kell követni Janisch Attila munkásságát, mint tennénk, ha kultúránknak csak szorgos munkása vagy önjelölt zsenije lenne. 

A figyelem szóra a Másnap esetében is különös hangsúly esik. A dramaturgia ugyanis azt a csavart tartalmazza, hogy a valóság és az álom, a megtörtént és az elképzelt azonos értékű képekben bomlik ki, és hiába Másnap a cím, a történések és a „nem történések” időrendje nem lineáris, mivel a film inkább ahhoz a négy nagy egységhez idomul, amelyet külön alcímekkel – az ég, a por, a szél, az út – tagolt a rendező.

 A talányos Idegen (Gáspár Tibor első telitalálatos filmfőszerepe)