„Megfilmesítés”?

Csak a tiszta filmszerűség apostolai – akik már a hangos film megjelenésekor is zsákutcáról értekeztek – tartják úgy, hogy a filmek irodalmi anyagának minden esetben eredetinek kell lennie. A „megfilmesítés” ugyanis nem más, mint üzleti fogás. A már egyszer sikert aratott, de legalábbis ismertségre szert tett irodalmi anyag filmes átirata ugyanis szükségképpen csupaszítás. Ami különösen akkor igaz, ha a film az irodalmi anyagból csak a sztorit emeli ki, lévén az fordulatos, bizarr vagy ellenkezőleg, szívtipró, vagyis könnyen felfogható. A keményen fogalmazó esztéták hivatkozni szoktak arra a filmtörténeti tényre is, hogy a filmkészítés hajnalán az irodalmat a mozi aranybányának tekintette, természetesen a sztorik aranybányájának. Ugyanakkor a nagy rendezők Chaplintől Griffith-en át Stroheimig éppen azzal emelkedtek ki az átlagból, hogy felfedezték, a film szelleme (ezt Balázs Béla állította) egészen más, mint az irodalomé. A film bemutatás, az irodalom leírás, persze, sajátosan „pontatlan” leírás, hiszen a legfőbb eszköze a nyelv, amely sohasem lehet teljes, ugyanakkor például az utalások révén, mindig van „sorok közötti” értelmezési tartománya is.

 Colentina (Molnár Piroska) és Natalia (Stefania Rivi) csodálatosan buja kettőse

 A Taxidermia olyan, mint Parti Nagy Lajos Szódalovaglásából ez az egysoros: 

„disznóölés a zongorán”.

 A Mária-lányok és Szívgárdista fiúk (kortól függetlenül, ha még léteznek) borzadoznak, esetleg még a hányinger tüneteit is fel tudják mutatni, míg mi, a „felvilágosultak” csak röhögünk, kicsit hangosabban a kelleténél, hogy aki akarja, hallja és lássa, mi levetettük magunkról az ósdi ízlés gúnyáját. Az igazság, mint sok esetben, most is valahol középen van. Mondom, a film „disznóölés a zongorán”. Amit úgy is érthetünk, a disznót egy Bösendorfer-zongorán szúrják le. De úgy is, hogy a disznóölés olyan, mint egy finom impromptu, azaz rögtönzés, amit a művész zongorán ad elő. Vegyük irányadónak a vers második feltételezett értelmét, azzal többre megyünk.

Vidám sportverseny a a barakkban. Cél, minél többet zabálni (előtérben Czene Béla)