Vranik Roland egyenesen az égből érkezett, jó időben, hogy besöpörhesse a 2005-ös filmszemle legjobb filmjének járó díjat. Ami, természetesen, vaskos meglepetés, hiszen a szakma alig ismerte ezt a harmincas évei közepén járó fiatalembert (1968-ban született), aki nem a magyar filmművészeti egyetemen szerzett képesítést (nincs is képesítése), hanem a reklámfilmezésben és – többek között – Hollandiában készült fel a szakmára. Egy rövidfilmen kívül (Dominátor 2000), amelyet a Balázs Béla Stúdióban készített, az eddigi legnagyobb filmes tette az volt, hogy Tarr Béla mellett pár hónapig asszisztált a Werckmeister harmóniákban. A Fekete kefe tehát, ismétlem, olyan váratlan ajándék, mint Mózes népének a mennyekből hulló manna, amely, mint tudjuk, ehető.

 Tetőn a négy karakter: Zoli (Bánki Gergely), Döfi (Hajduk Károly), Anti (Hernádi Csaba), Papi (Réthelyi András),