A valóság néha olyan, mint egy béna bokszoló, akit tizenegy meneten át pofoz a közönség kedvence, de a tizenkettedik menetben sportolónk mégis „talál” egy ütést (lucky punch), amelytől a bajnok padlót fog. Éppen ez történt Deák Krisztinával is. A miskolci boniésklájd korrekt mozi. A rendezőnő profi a modern időbontásos dramaturgiában. Az operatőr (Máthé Tibor) szokott formájában továbbra is tud esztétikus képeket fotózni. A két főszereplő, Boni (Ráczkevy Ildikó) és Klájd (Karalyos Gábor) kiválasztása sikeres volt. Főleg aranyosak.

Boni (Ráczkevy Ildikó) és Klájd (Karalyos Gábor) revolvert szegez a rendőrökre, szerencsére ügyetlenül

 Darvas Ferenc ugyancsak szép zenéket komponált a megfelelő helyekre. Mindent egybevéve egy komoly bűnügyi film rengeteg kelléke helyén van. A komolyság hangsúlyozandó, mivel ebben a filmben a bűnözők nem röhögést kicsiholó bunkók, mint némelyik magyar thrillerben. És mégis: a film végére a csinos építmény úgy dűl össze, mint az Aranyemberben a Brazovics-ház.

Újságírás és film

Ennek a legfőbb oka, hogy Deák Krisztina bedőlt annak a bulvárzsurnalizmusnak, amely a miskolci bűnöző párra ráaggatta a Bonnie és a Clyde nevet. Mert a tájékozott zsurnaliszták tudják, hogy van ilyen Amerikában. Látták Arthur Penn 1967-ben bemutatott filmjét, amely azonban, fontos!, a 30-as években játszódik. A Bonnie és Clyde kétségkívül jelentős amerikai film, hiszen először ábrázolt bűnözőket rokonszenvesen. Igaz, a rendező nagyon megbünteti őket. Persze, az amerikai erkölcscsőszöket is ki kell elégíteni (és átejteni). Ezért Bonnie és Clyde halála hasonlított – nem véletlenül – a Kifulladásig  (1960) befejezésére. Bonnie és Clyde kivégzésének mértéktelen módja – akárcsak Michelé (Jean-Paul Belmondo), döbbenetes hatást kelt. A hatóság túljátssza a hatalmát. Az amerikai film fontos vonatkozása éppenséggel társadalmi. A nagy gazdasági világválság idején vagyunk, amelyet mi sem jellemez jobban, mint az a humorosnak is mondható jelenet, amikor a kifosztandó bank pénztárában egy peták sincsen: a pénzintézet éppen tönkre ment.

 Deák Krisztina az amerikai film társadalomképét mellőzte, és inkább a cselekményéből hasznosította azt, amit lehetett. Olyan problematikus és jellegzetes fordulatot azonban nem elemzett, mint Bonnie és Clyde akadozó szexuális kapcsolata. De hagyjuk is az amerikai filmet! Deák Krisztina szemét ugyanis a miskolci valóságos párra szegezte. Érdekes téma az újságírás és a film kapcsolata. Egy újságcikk is beindíthatja az alkotói fantáziát. Ha médiaszakos hallgató lennék, A miskolci boniésklájdból szakdolgozatot írnék. Legfőképp az izgatna, hogy a rendezőnő miért riadt vissza a valóságtól. Ami rendkívüli, hiszen a miskolci páros lánytagja történetük kezdetén csak 15 éves volt, továbbá Palival öt teljes évet tudtak bujkálni, ami azért egy olyan kis országban, mint Magyarország, remek teljesítmény. Lehet, hogy a rendőrség esetleg csak azokat tudja megtalálni, akiknek a neve benne van a telefonkönyvben, és otthon is tartózkodnak? Tehát a valóságban valami nem működik, ami izgalmasabb kérdés, mint egy pszichológiai dráma. Végül Deák Krisztina a legfontosabbat alig érinti, vagyis hogy a fiú letartóztatása után öngyilkos lett. Tényként fogadja el, pedig egy börtönhalál mindig súlyos kérdéseket vet fel. Talán olyanokat is, amelyekből a mi Clyde-unkat és elkerülhetetlen (?) halálát is jobban megérthettük volna.

Közhelyek 

Deák Krisztina két szék közül a pad alá esett. A miskolci boniésklájd sem nem amerikai film, sem nem magyar. Maradtak a filmes közhelyek. Lili és Pali szerelme szép, a csúnya mama (Bánfalvy Ágnes) és csúf élettársa (Honti György) rossz, bankot (véletlenül!) rabolni nem szabad. Bár azt a kétségkívül eredeti élményt ajándékozza Lilinek és Palinak, hogy szerteszórt ötszázasokon szeretkezhetnek (akkor még az volt a forint legmagasabb címlete). Továbbá rossz a börtön, rosszak a rossz barátok: Sanyi (Haumann Máté) és Mónika (Hámori Gabriella), akik még a rablókat is megrabolják. De rossz a védőügyvéd (Gazsó György), rossz Tóth zászlós (Csankó Zoltán), aki Lilit szexuális szolgáltatásra kényszeríti stb. Tulajdonképpen egyetlen meglepetés van a filmben, egy férfi (Lengyel Tamás), aki, amikor elveszik tőle az autóját, Lilit Sacinak nevezi, és örök szerelméről biztosítja. (Sajnos, többet vele nem találkozunk. Vajon miért Sacizott?)

 Be kell látni, hogy a „mit csináltak” kérdése majdhogynem érdektelen, hiszen Miskolcon csak kis mértékben folyt a vér. Annál inkább érdekelhetne bennünket, nézőket, hogy „miért csinálták”. Ez azonban olyan társadalomlélektani elemzést követelt volna, amelytől Deák Krisztina visszariadt. Megelégedett a „rossz gyermekkor” sztereotípiájával. Pedig a magyar film történetében volt már példa rá, hogy a rendező elvégezte ezt az analízist (nehezebb körülmények között). Bacsó Péter Fejlövés (1968) című filmje, Kovács Kati és Charlie kettősével, talán jobb is, mint a sokat idézett Bacsó-film, A tanú. Csak hát A miskolci boniésklájd megspórolta ezt az elemzést, ezért akciófilmnek közepes (ez még nem lenne baj), lélektani analízisnek sikertelen. Ehhez például esetleg nemcsak Lilit, hanem Palit is célkeresztbe kellett volna állítani. Természetesen ne a kritikus adjon tanácsokat, különösen nem egy elkészült film után. Ugyanakkor csatlakozhat Bársony Éva nagyon találó „műfaji” megjelöléséhez: „Romantikus szomorújáték két naiv, kedves áldozattal.” (Nézd legott szerelmes filmnek. Népszava, 2004. december 30.) Azaz erőteljes film helyett melodráma született. Kár.

 P.S. A fanyalgó hangvételt a Jadviga párnájára(1999) való emlékezésem indokolta. Azt a mozit az új nemzedék egyik jó, bár nem irányadó filmjének tartottam. Utána hosszú idő telt el, mire megszületett A miskolci boniésklájd. Ami ma már nem is olyan hosszú, hiszen a magyar film válságos korszakában csak öt év szaladt el. A csalódásomat más befolyásolta. Radványi Géza halála előtt egy évvel megnézte Deák Krisztina első nagyobb munkáját, a Goethe-regény nyomán 1985-ben forgatott televíziós filmet, a Vonzások és választásokat. Azt mondta nekem: „Kisöreg, meglátod majd, ebből gyönyörű lepke lesz, ha kibontja szárnyát.” Géza bácsi ritkán tévedett. Nagy kár, hogy nem láthatta már a Jadviga párnáját. Megbocsájtott volna A miskolci boniésklájd miatt.