Rangon alul

Vannak témák, amelyek makacsul visszatérnek. Ilyen például az a párkapcsolat, amelyben a lány társadalmilag feljebb áll, mint a választottja. Ez volt az alaphelyzet Máriássy Félix Fapados szerelem (1960) című filmjében (tanárnő kontra vasmunkás). Ott legalább minden jól megoldódik. A társadalmi különbségeket a szerelem – volt a nagy felismerés – egyszerűen nem veszi figyelembe. Különös tekintettel arra, hogy a vasmunkás a „hatalmon lévő proletáriátus” díszpintye, alakítja Zenthe Ferenc.

Csilla (Kovács Kata) és partnere, a macsókarikatúra Bandi (Tóth András Ernő). Ez van, ezt kell szeretni.

Ennek a témának sokféle variációja létezik. (Lásd a My fair ladyt képpel és zenével Cukor György rendezésében.) Variáció Mészáros Péteré is, aki írta, rendezte a Kythérát. Az 1969-ben született Mészáros Péter kanyargós utat járt be, míg ezt a filmet megrendezhette. Először is bölcsész volt (esztéta szakot végzett Pécsett), másodjára a grúz filmfőiskolán diplomázott. Zseniális tanárai voltak, például Tengiz Abuladze és Otar Joszeliani. A grúz időszak eredménye Erlom Ahvlediani művének az adaptációja, a grúz–magyar gyártásban forgatott Bolond gránátalmafa (2000) című játékfilm, amely a 31. játékfilmszemlén meg is jelent, aztán csendben kimúlt. Mészáros Péter később tiszteletreméltó önkritikával állapította meg a filmről, hogy „nem sikerült igazán jól”. (Ozsda Erika, riporter: Majdnem minden, amit szeret. Beszélgetés Mészáros Péterrel. Filmkultúra, 2007. online.) Harmadjára, és ez eddig a legerősebb, egy Cannes-i Arany Pálmás kisfilmet (Eső után, 2002) rendezett, amelyet egy tévés Krúdy-adaptáció követett (Stambuch, 2005). Röviden, az értők ennyi előjáték után már várták az igazit. Ami azonban feltehetőleg még nem a Kythéra.

Kulturális különbségek

A társadalmi különbségek témája elhangolódott a kulturális különbségek felé. Erre még az is ráerősített, hogy a rendező a szingli létformát kudarcos stratégiának állította be. (Ez igaz egyébként az Eső utánra is.) Ugyanakkor a szerelem sem a „régi”. A főhős, Csilla (Kovács Kata) és partnere, Bandi (Tóth András Ernő) kapcsolatában az az érdekes, hogy a macsókarikatúra férfi a nőt lefokozza olyan alacsony szintre, amely már-már a nők megrágalmazása is lehetne. Ugyanis Bandi, a teherautó sofőr, mindamellett, hogy evésre-ivásra és szapora ürítésre beállított (sörtől) sörhasú bunkó – arcát borotva sohasem sebzi, bár szakálla sem nő –, ráadásul önhitt is. Olyan Nagy Ő-nek tartja magát, akit feltétel nélkül kell szeretni. Például Csilla ne vesse a szemére, ha fenn akarja tartani meglehetősen szűk határok közé szorított függetlenségét. Csilla pedig nemhogy nem mutat ajtót a többször tök részeg és idegesítő módon még erkölcsi kérdésekben is a tutit és a frankót tudó barátjának, inkább legyűri ellenérzéseit, és megkeresi, mi a jó Bandiban.

Ez a kép nem tetszik Csillának és Bandinak, mert nem „igazi”

Kythéra, a sziget és festmény

Például az príma, hogy az utazási magazinok lapozása közben vággyá vált Kythérába való utazást nemcsak elfogadja, hanem pártolja is. A Kythérába való út egyáltalán nem sima. Erről a dramaturgia is tesz. Gyorsan falat húz a pár közé: noha Csilla és Bandi együttes szexuális élete nem lobog fennen (Bandi még út menti kéjhölgyek szolgálatait is igénybe veszi), azért megfogan a dramaturgiai nagy vagy-vagy. Értve ezen egy embriócskát Csilla méhében. Bandi élére állítja a kérdést: vagy a gyerek, vagy Kythéra. (Egykor: kicsi vagy kocsi.)

Sovány lenne azonban a két főhős ábrázolása egy egész estés filmen szociális háttér nélkül. Van tehát mellékszál is. A panel lakógyár – mert hőseink ott esznek, isznak és tévéznek – két másik szereplője Csilla barátnői. Viki (Krajcsi Nikolette) és húga, Dorka (Tóth Petronella), akiknek „érdekes életük” van, hiszen a divatszakmában dolgoznak, és alkalmi szeretőkkel színesítik (hangosítják) éjszakáikat. Ami lehetőséget ad egy divatbemutatóra, amelyen Csilla az egyik modell. Ugyanakkor az ő életstratégiájuk sem vezet sehová, de legalább Viki megmutathatja Csillának, hogy mi is az igazi behajózás Kythérára. A híres, rokokósan erotikus Watteau-festmény (L'embarquement pour Cythère, 1710), amelynek a helyszíne Bandi szerint, és ezt partnere is jóváhagyja, csúnyább, mint a turistamagazinokban látott úgymond igazi Kythéra.

Az eszköz céllá változik

Az eddig csendesen folydogáló film hirtelen stílust vált. Abszurdként (feledve a vagy-vagyot) Bandi és a három nő valóban behajózik Kythérára. A véletlenek úgy hozták, hogy a filmnek ez a részlete színhibás (a vámnál megrongált, átvilágított negatív miatt). Ezért a korábbi kvázi realista modor (operatőr: Marosi Gábor) ehelyütt lebegő, álomszerű lesz. A tenger sohasem kék, inkább fekete, amely a görög szigetvilágban még éjszaka is lehetetlen. Így ez a tartalmi egység akár úgy is fölfogható, mint Csilla józan víziója arról, hogy mi lett volna, ha Bandi kocsija nem törik össze, ha elveteti gyerekét, ha és megannyi ha.

 Ezt a föltételezést eddig senki nem cáfolta, hiszen azon alapszik, hogy a film végén (megtérve képzeletben vagy valóságosan Kythéráról) Csilla a díványon horkoló Bandit nézi. És mivel a filmeknek jelenleg modernül nyitott végük van, Mészáros Péter filmje itt be is fejeződik. Pedig ez lenne a legfontosabb rész. Mészáros Péter is úgy futott neki a filmnek, hogy az Watteau-adaptáció lesz. Ezért kezdőik a film tengerparton ülő puttóval, ezért van feldíszítve – visszatérő képként – az alacsony vízben fekvő Csilla és Bandi tengeri herkentyűkkel, virágokkal és lepkékkel. Természetesen átiratot készíteni abból, ami önmagában is talányos, az nagyon nehéz, és a rendező megállt a képnek annál a magyarázatánál, amely kézenfekvő, a melankólia ábrázolásánál.

A szerelem luxus

A Kythéra végül azt mondja, hogy a szerelem luxus, és az olyan köznapi, mondjuk ki, csúnya, de minimum mitesszeres szuper közeliekkel csúnyává tett emberek között legfeljebb vágy, amit szégyellni kell. Csilla nem megalkuvó, és nem megalkuvásból nem dobja ki a film első negyedórájában Bandit, hanem belátó. Az egyik férfi tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Nincs többé „érzéki zsenialitás” (Mozart Don Juanja ilyen volt Kierkegaard szerint), csak érzelmi zsákutca. Nincs dráma, csak cselekmény, amelynek szereplőiből hiányzik a múlt, a jövő, egyáltalán a perspektíva. Nem egyének, hanem átlagok, márpedig az átlag nem esztétikai, hanem statisztikai fogalom. Éppen ezért a watteau-i allúzió üres. Díszöltés, és nem szabásminta.

P. S. A Kythéra a szemlén némi figyelmet keltett, hiszen a zsűri a legjobb női főszereplő díját szavazta meg az e filmben debütáló, Kolozsvárott végzett, de Magyarországon, színházi szerződés híján titkárnőként dolgozó Kovács Katának, valamint – nem kis meglepetésre, hiszen a film bravúros és nehezen összeilleszthető beállításokat nem alkalmaz – a legjobb vágó elismerését Czakó Juditnak. Mészáros Péter pályája azonban a Kythéra után csak akadozott. Hacsak nem tekintjük győzelemnek, hogy a Filmszakmai Döntőbizottság 2013-ban Kovács Kristófnak és Mészáros Péternek megszavazott forgatókönyv fejlesztésre „3 500 000 Ft, azaz hárommillió-ötszázezer forint keretösszeget, azzal a kikötéssel, hogy Pályázó a fejlesztési keretösszegből 1 500 000 Ft, azaz egymillió ötszázezer forintot fordíthat a forgatókönyv első verziójának elkészítésére. A további támogatás folyósításáról Filmszakmai Döntőbizottság a forgatókönyv első verziójának ismeretében dönt.” Ez az utolsó hírünk Mészáros Péterről. Esetleg még az, hogy az egri Almagyar-Érseki Szőlőbirtok egyik tulajdonosa és művészeti vezetője. Ez a magyar film folyamata szempontjából kevés.